Soha ne kérdezd senkitől, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Az élet egy kísérlet, magadnak kell felfedezned. Minden egyénnek tudatosnak, ébernek és figyelmesnek kell lennie, hogy rájöjjön, mi a jó neki. Minden, ami békét, nyugalmat, üdvöt ad, közelebb visz a létezéshez és annak végtelen harmóniájához - az jó. És minden, ami konfliktust, boldogtalanságot, fájdalmat okoz - az rossz. Megeshet, hogy helytelenül cselekszel, de szert teszel a tapasztalatra, ami tudatosítja benned, mit kell kerülnöd. Megeshet, hogy valami jót teszel, és azonnal kiélvezheted áldásait. A jutalom nem ezen az életen túl, hanem ITT és MOST vár. Minden tett azonnali eredményt hoz. Csak légy éber, és figyelj. Fedezd fel, számodra mi jó és mi rossz, ezáltal oly belső tartásra tehetsz szert, hogy a világ véleménye közömbös lehet számodra; legyen meg a saját tapasztalatod, s az vezessen.

Sokszor azért nem merünk szeretni, mert félünk, hogy a másik nem viszonozza az érzéseinket. És sokszor kimondani vagy kimutatni sem merjük azt, amit érzünk, mert félünk, hogy ezzel kiszolgáltatjuk, megalázzuk magunkat, hogy elveszítjük büszkeségünket. Sok ember félti a büszkeségét, mert azt hiszi, hogy erény, pedig valójában az egyik legnagyobb akadály a szeretet útján. A büszke ember nem tud igazán szeretni. Mert igazán szeretni csak alázattal lehet.

*Ilyenek az emberek...ragaszkodnak ahhoz aki még csak rájuk se néz és menekülnek attól aki ragaszkodik hozzájuk....az kell nekik aki bántja őket és azt bántják aki értük bármit megtenne....eltaszítják maguktól aki szeretettel fordul feléjük és futnak azután aki megveti őket.
Talán elég lenne a gondolkodásmódon változtatnunk, talán mindenki boldogabb lenne ha elfogadná a másik hibáit és azt szeretné aki őt szívből szereti....talán a világ változna meg, hisz ekkor csak a kedves,őszinte és szeretetteli emberek győzhetnek!*