Mindig az akar előbb békülni, akiben nagyobb a szeretet!
2012. január 31., kedd
2012. január 29., vasárnap
Vannak pillanatok,melyek jobb,ha nem történtek volna meg. Vannak szavak,melyeket jobb,ha nem mondtunk volna ki; vannak napok,melyeket
jobb,ha nem éltünk volna át; vannak dolgok,amiket későn láttunk be;vannak
álmok,melyeket jobb,ha meg sem álmodtunk volna; vannak illúziók,melyekben
jobb,ha nem reménykedtünk volna; vannak személyek,kik miatt nem kellett volna
sírni;vannak gyengeségek,melyeket le kell küzdenünk!
Az én barátnőim...mikor sírok, átölelnek szorosan.. mikor
egyedül szeretnék lenni, velem vannak és támogatnak. Mikor látják, hogy kudarc
előtt állok, segítenek túl lépni azon ami bánt. Mikor összeroppanok, és
megpróbálom nem kimutatni, ők akkor is látják...mikor hülyeséget csinálok,
megmondják az igazat, akkor is, hogyha az fáj. Mikor boldog vagyok, akkor
örülnek velem. Mikor nevetek, nevetnek velem, és rajtam hogy milyen hülye is
vagyok néha. De az a legfontosabb, hogy akár szárnyalok az örömtől, vagy hogyha
legszívesebben elbújnék az élet elől, mert annyira fáj, ők megértenek,
támogatnak,és segítenek nekem.
Az élet megtanított arra, hogy mikor harcoljak valakiért, és
mikor álljak félre. Megtanított, hogy mikor a legfontosabb döntéseket hozom,
döntsek jól! Az élet azt is megmutatta, hogy sok embert elvesztek, és sok
embert el kell majd engednem, akiket szeretek, de erősnek kell lennem. Idővel
begyógyulnak a sebek, mert aki elment, az nem jön vissza.
Nálam ez valahogy másképp alakult. Engem az élet csak remélni tanított
meg. Remélni azt, hogy felismerem majd, mikor kell harcolni, s félreállni.
Remélni, hogy jó döntést hozok, mikor döntést kell hoznom. Remélni, hogy akit
elvesztek, annak jobb lesz, és én majd erős tudok maradni, hogy továbblépjek,
és csak a jó emlékeket őrizzem meg. És remélni azt, hogy a sebek idővel tényleg
begyógyulnak!
Néha fáj, néha repít. Néha kiöli belőled az életet, néha
mindenbe reményt lehel. Egyszer feldob, másszor tompán csapódsz tőle a
legnagyobb mélységekbe úgy, hogy még csak kapaszkodót sem hagy. Néha ébren
álmodsz tőle, máskor rémálommá változtatja minden napodat. Karmol, ölel,
éget, simogat, kínoz majd újraéleszt. Kicsit belehalsz folyton...de ne add fel.
A legszörnyűbb percek után jönnek mindig a legnagyszerűbb újrakezdések, a legszebb
varázslatok.
Mindenkinek vannak problémái, egy nap sem tökéletes, egy élet
sem gondtalan, egyetlen ember sem hibátlan. Engem nem kell szeretned, vélhetsz
rólam bármit.. ha ennyire unalmas az életed, hát foglalkozz az enyémmel
nyugodtan, ahogy gondolod! Ám ha a kudarcaimra pályázol, ha a bukásomat
várod, akkor ki kell ábrándítsalak. Bennem feleannyi kárörvendés sincs, mint
benned; engem nem boldogít más szomorúsága.. és épp ezek miatt vagyok Nálad
százszor erősebb és különb!
2012. január 28., szombat
2012. január 27., péntek
Egyszer azt
mondta nekem az Anyukám:
„Kislányom, most jól figyelj rám! Mindenki életében egyszer eljön a herceg, majd a tiédben is el fog. De hogy honnan fogod felismerni? Olyan határozottan fogod szeretni, ahogyan soha nem tudnál mást. A veszekedéseitek ellenére is, csak vele akarsz majd lenni. Ha majd biztos leszel ezekben a dolgokban, kérlek, ne ereszd el őt soha!” De sajnos a figyelmeztetést megszegtem. Elengedtem, mert nem tudtam, hogy évekkel később is ugyanúgy fogom majd szeretni, mint a legelején… A mesében a herceg valószínűleg visszasétált volna, de Anya elfelejtett figyelmeztetni: ez itt a valóság, és a herceg inkább tovább áll!
„Kislányom, most jól figyelj rám! Mindenki életében egyszer eljön a herceg, majd a tiédben is el fog. De hogy honnan fogod felismerni? Olyan határozottan fogod szeretni, ahogyan soha nem tudnál mást. A veszekedéseitek ellenére is, csak vele akarsz majd lenni. Ha majd biztos leszel ezekben a dolgokban, kérlek, ne ereszd el őt soha!” De sajnos a figyelmeztetést megszegtem. Elengedtem, mert nem tudtam, hogy évekkel később is ugyanúgy fogom majd szeretni, mint a legelején… A mesében a herceg valószínűleg visszasétált volna, de Anya elfelejtett figyelmeztetni: ez itt a valóság, és a herceg inkább tovább áll!
Úgy gondolom, minden okkal történik. Az emberek változnak,
ezért képes vagy megtanulni elengedni; a dolgok rossz irányba haladhatnak,
ezért értékelni tudod, amikor jó felé mennek; elhiszed a hazugságokat, de egy
idő után megtanulsz csak magadban bízni. És néha a jó dolgok szétesnek, hogy
jobb dolgok születhessenek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)