Nobody can take away your pain so don't let anyone take away your happiness.
2012. február 29., szerda
(...)A tisztelet másik iránya pedig önmagam
felé mutat. Meg kell találnom önmagamban is azt, aki tiszteletre méltó, akire
fölnézek magamban, aki miatt nem tehetek meg bármit, mert nem méltó hozzá. A
szeretetben egymást mindig feljebb látjuk. Önmagunkat is így kellene: magamat
szeretni azt jelenti, hogy van bennem Valaki akire fölnézek s akit tisztelek.
Ez az, amit önbecsülésnek nevezünk. /Müller Péter/
Az élet nem más, mint önmagam tudatában
lenni. Az emberek jönnek-mennek, de te maradsz. Önmagad állandó társa vagy.
Álmodban is kísér. Ott is énként bolyogsz és rájössz majd, hogy a halálod után
is megmarad. És most jön a lényeg. Ha ez így van, lehetetlen, hogy önmagaddal
ne legyél jóban! Lehetetlen, hogy annyira kifelé élj, hogy önmagadra ne jusson
figyelmed! Lehetetlen, hogy az odatartozást, a jóságot, a gondoskodást, a
harmóniát csakis másokban keresd- és önmagadat ne szeresd. Lehetetlen, hogy
pont azzal az emberrel, akivel a legtöbbet vagy együtt, akit a születéseddel
hoztál, s haláloddal viszel majd tovább, hogy éppen azzal az egyetlen emberrel,
aki az „én vagyok” élményét még álmában is éli benned, rossz viszonyba kerülj. A
többiek jönnek-mennek, de te maradsz! Jóban-rosszban maradsz. /Müller Péter/
Sokan mondják, hogy nekünk lányoknak csupa jó tulajdonságaink vannak: kedvesek, szépek, megértőek vagyunk - csak hogy párat említsek. Azonban nekünk is van egy óriási nagy hibánk: mi, lányok, annyit de annyit gondolkodunk feleslegesen! Előre aggódunk olyan dolgok miatt, amik még meg sem történtek, viszont rágódunk a múlton, amin már úgysem tudunk változtatni. A valóság helyett álomvilágban élünk, ahol a dolgok még -vagy már- nem léteznek, ám közben elszalasztjuk az egyetlen lehetőségünket: a jelent.
2012. február 22., szerda
Sosem késő, hogy az legyél, ami lenni akarsz. Nincs
korlátozva az idő, bármit bármikor elkezdhetsz. Változhatsz, vagy maradhatsz a
régi, nincsenek szabályok erre. Lesznek nagyszerű és rossz pillanataid -
remélem, te tele leszel jóval. Remélem látsz majd olyan dolgokat amiken
ledöbbensz. Remélem érzel majd olyat, amit addig sohasem éreztél. Remélem
találkozol olyan emberekkel, akik másként látják a világot. Remélem olyan
életed lesz, amire majd büszke lehetsz. De ha mégsem, remélem lesz elég erőd
hogy újrakezdd.
2012. február 21., kedd
2012. február 17., péntek
Mindannyian
a szerelem óriáskerekéhez vagyunk láncolva. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint
az, hogy a szerelmet folyton más szemszögből látjuk. Míg az egyik pillanatban
élvezed a fellendülést, addig a másik percben mintha lefelé vennéd az irányt.
De akár fent vagy, akár lent, sose helyezd magad kényelembe, mert arra biztosan
számíthatsz, hogy a kerék egyre csak forog tovább.
A mostanban kell boldognak lenni,
most kell őrültnek lenni, most kell szeretni, most kell sírni, most kell
ölelni.. Az eredendő boldogság jelen van életetek minden létpillanatában, függetlenül
attól, hogy milyen nehézségek várnak rátok a jövőben, hogy bal lábbal
keltetek-e fel vagy sem. A problémahegyek mindenki felett tornyosulnak, de
mindez csak jövő. A jelenben ott a boldogság, és csak rajtad áll, hogy kérsz-e
belőle.
Néha
vidám vagyok és pattogós és dumálós...néha csöndes, nyugis és visszahúzódó...
Néha nagyon vágyom rá, hogy velem legyen valaki, néha élvezem, hogy egyedül
vagyok. Néha azt szeretem, ha hangosan szól a zene, néha jó a csönd. Néha
nagyon boldognak érzem magam, néha teljesen elveszettnek. Néha szeretem a
színes dolgokat, néha csak a fekete tetszik.Néha a saját világomban élek, néha
rájövök, hogy amit elképzeltem, sajnos nem létezik.Voltam hű és hűtlen , hol
gazdag voltam, hol nagyon szegény...voltam bátor, bár néha féltem, de soha
senki ne mondja rám, hogy nem az álmaimnak éltem!
Azokon a napokon, amikor éppen csak összefutottunk, mindig erősebb voltam, mint a többi átlagos napon. Azokon a napokon, amikor rám mosolyogtál, úgy éreztem nincs lehetetlen. Azokon a napokon, amikor beszélgettünk is, táncoltam a tükör előtt, énekeltem a zuhany alatt, nevettem a testvérem faviccein, és ezerszer meghallgattam a dalt, amit te mutattál. Azokon a napokon amikor hozzám értél, bolondot csináltam magamból ismeretlenek előtt, elmondtam az embereknek mennyire szeretem őket, és nevettem míg a könnyem ki csordult. Azokon a napokon.. csak miattad: igazán boldog voltam.
2012. február 11., szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)