Néha szeretném tudni. Te is azt érzed, amit én? Ott
valahol a távolban, te is ugyan úgy szenvedsz? Te is csak állsz, és kívülről
nézed, ahogyan mások élnek, míg te elvesztegeted az időd? Te is könnyes
szemmel, mégis reményekkel ébredsz? Neked is fáj a hiányom? Te is érzed azt az
erőt, ami mindennek ellenére még összeköt minket? Te is érzed, ahogy az emlékek
életre kelnek, amikor rám gondolsz, vagy egyáltalán gondolsz rám? Te is érzed,
ahogyan halad az idő? Lassan, de biztosan, és fájdalmasan telik minden perc? Te
is érzed? Érzed, hogy ez így nincs jól? Hogy ennek nem így kellene lennie? Érzed, hogy elrontottuk? Tudod? Te is érzed? Te is? Mondd, hogy te is! Kérlek
szólj! Szólalj meg! Érzed, ahogy a szívem egyre halkabban dobog? Érzed, hogy mit
tettünk? Hibáztunk. Te is érzed, ugye?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése