2012. január 26., csütörtök


Néha szeretném tudni. Te is azt érzed, amit én? Ott valahol a távolban, te is ugyan úgy szenvedsz? Te is csak állsz, és kívülről nézed, ahogyan mások élnek, míg te elvesztegeted az időd? Te is könnyes szemmel, mégis reményekkel ébredsz? Neked is fáj a hiányom? Te is érzed azt az erőt, ami mindennek ellenére még összeköt minket? Te is érzed, ahogy az emlékek életre kelnek, amikor rám gondolsz, vagy egyáltalán gondolsz rám? Te is érzed, ahogyan halad az idő? Lassan, de biztosan, és fájdalmasan telik minden perc? Te is érzed? Érzed, hogy ez így nincs jól? Hogy ennek nem így kellene lennie? Érzed, hogy elrontottuk? Tudod? Te is érzed? Te is? Mondd, hogy te is! Kérlek szólj! Szólalj meg! Érzed, ahogy a szívem egyre halkabban dobog? Érzed, hogy mit tettünk? Hibáztunk. Te is érzed, ugye?! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése