Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés
pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél
azzal, hogy „nincs”. Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott
maradunk kifosztva, egyedül – a hiányban döbbenünk rá mennyire szerettük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése